2017. január 15., vasárnap

Kisgyermekes élet babakocsi nélkül

Tizenegy éve, első gyermekem érkezését várva, az első, amit megvettünk az a babakocsi volt. Mert mindenki abban tologatja a gyerekét, azt gondoltam, hogy az szükséges a babázós évekhez. Nem is gondoltam mást róla. Kell és kész.

Ma már tudom, hogy a babának nincs is szüksége rá. Neki testkontaktusra van szüksége. Arra, hogy érezze anya melegét és illatát, anya szívdobogását, a mozgásának ritmusát.

Szóval megvettünk egy marha nagy és nagyon nehéz babakocsit, gyerek nélkül sem bírtam megemelni, annyira nehéz volt. Amikor megszületett a kisfiam, egyedül nem is tudtam elindulni vele sehova. Inkább kengurut használtunk, aztán később vettünk egy újabb babakocsit, olcsóbbat, de kisebbet és könnyebbet.

Második babámnál az első hónapokban felváltva használtuk a babakocsit és a kengurut. Majd szülés után 4 hónappal egy csúnya lábtörésből felépülve, el kellett gondolkoznom, hogy hogyan tovább: két gyerekkel, fájós lábbal, bicegve. A babakocsizás ki volt zárva. És ekkor megálmodtam a hordozást, utánajártam a lehetőségeknek, megvettem egy kendőt és elmentem tanácsadóhoz megtanulni annak használatát. Nagyon bénán kötöttem, de boldog voltam! Szabadságot kaptam, lehetőségek nyíltak meg előttem. Nyolc hónapos volt a kislányom, amikor rájöttem, hogy feleslegesen foglalja a helyet a lakásban a babakocsi.

A harmadik gyermekemnél pedig már fel sem merült annak használata. A nagytesók ekkor 6 és 4 évesek voltak. Akadálymentes volt számunkra a közlekedés, nagy kirándulásokat tettünk, a lépcsős, szűk helyek sem jelentettek akadályt. Esőben, télen hóban-fagyban egymást melegítettük, nem áztunk, fáztunk. A babám folyamatosan érzett engem és én őt. A finom puhaságát, melegét, ahogy szuszog. Gyorsabban tudtam reagálni a jelzéseire.

Soha nem hiányzott a babakocsi, minden élethelyzetet megoldottunk nélküle. Volt két szabad kezem, a nagytesókat el tudtam látni, a kicsi kevesebbet sírt. Megoldható volt az igény szerint szoptatás (bárhol, bármikor, diszkréten a kendő takarásában), az igény szerinti alvás/altatás. Így nem kellett otthon ülnünk, hanem kimozdulhattunk a négy fal közül: mentünk az oviba, suliba a nagyokért, mentünk hordozós klubba, hordozós sportokat is kipróbáltunk (Maminbaba, BikeWithBaby).
(fotó: Mátyus Évi)
A kislányom pedig megkapta a testének, lelkének jó hordozást, a testközelséget. Közel azonos szemmagasságból fedezte fel, tanulta a világot, feljebb került a kipufogó csövektől, az emberek szemből szólították meg őt.


(fotó: Mátyus Évi)
Nekünk így volt jó!

Persze minden baba, a családok élethelyzete is más. Kívánom, hogy minden család megtalálja a számukra legjobb megoldást! Viszont bíztatok mindenkit, hogy babakocsi nélkül is van kisgyermekes élet! :)

Azóta már hordozási tanácsadó lettem, és ha ma már nem is hordozok életvitelszerűen, nagy örömmel tanítom az anyukáknak, apukáknak a hordozást.

Szerző: Zuglói Babahordozó Klub, Mátyus Évi